Kevesebb kalória be – több kalória ki-miért nem működik ez, és mi mást kellene tenned, ha fogyni szeretnél?
Számolod a kalóriát, megmondták miből mennyit ehetsz. Szeretnél többet égetni, mint amennyit beviszel, hogy végre lásd az eredményét. Azt tapasztalod, hogy bármennyire igyekszel, a kilók makacsul ragaszkodnak hozzád, ráadásul kezd eleged lenni a folyamatos macerából. Külön főzni, számolgatni, kimérni az adagod. Mindez miért? Hogy pár kilótól fogadat összeszorítva megszabadulj, majd amikor kezd megjönni a jókedved, visszahízd és újrakezd… elölről az egészet?
Logikusnak tűnik a legtöbb szakember ajánlása, hogy: ha fogyni szeretnél korlátozd a bevitt kalóriát, égess többet és kész. De ha nem működik hosszú távon, mi értelme? Nehéz munkával, önmegtartóztatással lefogyni néhány kilót, de közben egyáltalán nem érezni magad jól a bőrödben, mi értelme?
Ha most azt gondolod, minden diéta nehéz és lemondással jár, igazad van.
Én pont ezért mondom: ne diétában gondolkodj!
A kalóriaszámlálás módszere hosszútávon bukásra van ítélve, nem természetes és nem is fenntartható.
Ennek az az oka, hogy szembe megy egy ősi ösztönnel, egy túlélési mechanizmussal. Szóval még ha rövid ideig sikerül is ezt kínkeservvel elnyomnod magadban, egy idő után felül fog kerekedni és nem tudsz mit tenni ellene. Ez azt jelenti, hogy visszaszeded majd az összes leadott kilót, vagy még többet és ehhez jön még a többször ismételt kudarc érzése, ami hosszú távon romboló hatással van a mentális egészségedre. Mindez miért? Mert nem mondja senki el neked, hogy egy vesztes csatát próbálsz újra, meg újra megnyerni!
Az evés iránti vágyat az agy kontrollálja. Ha nem érted hogyan működik az éhség kommunikációs rendszere, vesztes csatát fogsz vívni az étvágyaddal szemben és az elhízás nem fog megszűnni, akármennyire is korlátozod a kalóriákat.
De mi is ez az ősi ösztön és hogyan működik? Egyszerűen szólva egy túlélési mechanizmusról van szó, mely:
- arra késztet, hogy a magas energiatartalmú ételeket keresd
- , és melyet agyunk primitív területein található kommunikációs rendszerek hoznak létre.
Az éhség tehát egy ősi túlélési kényszer, amelyet az agyunk irányít, méghozzá bizonyos hormonok és kémiai hírvivő anyagok (neurotranszmitterek) hatására.
Ezek a kémiai anyagok kapcsolatba lépnek az agy olyan primitív struktúráival, melyek a jutalmazási rendszerért felelősek. A jutalmazási rendszer olyan anyagokat termel, melyek jó közérzetet biztosítanak számunkra. Az étel elfogyasztását követően felszabadulnak ezek az anyagok és így az evéshez az élvezet érzése társul. Ez az élvezeti reakció segített fajunk túlélésében és bár ma már nem kell annyit harcolnunk az élelem megszerzéséért, maga az ösztön, a mechanizmus nem változott, pont ugyanúgy működik, mint őseinknél.
Az étvágy szabályozása persze nem ilyen egyszerű, több tényezővel is számolnunk kell, melyek az energiaéhségért felelős kommunikációs rendszerhez tartoznak és rövid- illetve hosszútávú jóllakottság jelzéseket küldenek az agyba. Ezen rendszerben is lehet hiba, amikor indokolatlanul gyakran éhesnek érzed magad.
Az éhség kommunikációs rendszerének egyik főszereplője: a leptin néven ismert hormon, melyet a zsírsejtek bocsájtanak a véráramba és hosszú távú jóllakottság érzetet okoz. Ez az agy központi fogadó-és irányítóközpontjában, a hipotalamuszban található receptorokhoz kapcsolódik és funkciója, hogy jelzést küldjön az evés befejezésére.
Vagyis az agy a leptinrendszeren keresztül szerez tudomást arról, hogy mennyi energia érhető el zsír formájában. Jól működő leptinrendszer esetén a több testzsír felhalmozódása hatására kevésbé kellene éhesnek lenned.
Igen ám, de ha a leptinrendszer rosszul működik, az agy úgy viselkedik, mintha kevés testzsír lenne rajtad, így evésre utasító jelzéseket küld.
Ez akkor fordul elő, ha a zsírsejtek megduzzadnak és gyulladást keltő folyamatokat indítanak el a testben, mely gyulladás tönkreteszi a leptinreceptorokat. A folyamat hasonlóan megy végbe, mint az inzulin esetében. Kialakul a leptinrezisztencia. Hiába termelődik sok leptin, az agy nem érzékeli és folyamatosan további evésre utasít.
Emellett a másik fontos jelzést, a rövidtávú jóllakottságot a béltraktus hírvivői küldik az agyba a bél-agy tengelyen keresztül. Ennek az a célja, hogy egy kiadós étkezés után megálljt parancsoljanak a további étkezésnek, így időt biztosítsanak az emésztésre.
A legerősebb és leghosszabb ideig tartó jóllakottságjelzés a fehérjék emésztése során keletkező aminosavak hatására indul el. Ezért van az, hogy aki sok fehérjét eszik kevésbé lesz éhes a nap hátralévő részében, vagyis a magas fehérjetartalmú étrendek alacsonyabb kalóriabevitelt tesznek lehetővé, anélkül, hogy direkt korlátozni kellene a kalóriát.
A jutalmazó rendszer azonban minden esetben felülírja a jóllakottság jelzéseket.
Mit jelent ez? Azt, hogy az “ízletes” ételek stimulálják az agy jutalmazóközpontját, arra sarkallva téged, hogy fogyassz még többet belőlük. Természetesen az ízletesség egyéni, de amit jellemzően finomnak talál az ember azok a magas kalóriatartalmú cukros, zsíros ételek. Így a feldolgozott és gyorsételeket a legtöbb ember ízletesnek talál.
Hallottál már az ízkészítőkről?
Az ízkészítők olyan vegyészek, akik a feldolgozott élelmiszereket manipulálják. Arra specializálódtak, hogy olyan ízeket hozzanak létre, amik maximálisan stimulálják az agy jutalmazási központját. Feladatuk, hogy a feldolgozott ételeket extrém ízletessé varázsolják. Léteznek tehát olyan jutalmazóstimuláló ízek, melyek manipulálnak téged a gyakori fogyasztásra. A laborokban készített ízekre sajnálatos módon rákattansz – pont ez a cél – és ez vad túlevéshez vezet, ami a jelenlegi elhízásjárvány alapját adja.
A jutalmazási rendszerből érkező jelek tehát felülírják a jóllakottság jelzéseket, ami azt jelenti, hogy kémiai oka van, miért eszel többet bizonyos típusú ételekből, akkor is, ha már tele vagy. Ezeknek a típusú ételeknek a fogyasztásakor dopamin és endorfinok szabadulnak fel, ami jó közérzetet idéz elő, arra bíztatva téged, hogy újra stimuláld a jutalmazási jelutat.
A kalóriaszámláló diétákkal valójában nem kezeled a mélyben rejlő problémákat! A kalóriaszámlálás rövid távon működhet, de hosszú távon nem fogod tudni tartani, mert egy olyan ősi ösztön fölött próbálod átvenni az irányítást, ami össze van kötve az agyaddal a túlélésed érdekében.
A megoldás, hogy visszaszerzed az irányítást a tönkrement éhségkommunikációs rendszered fölött. Önmagában a kalóriacsökkentés ezt nem oldja meg, ha továbbra is rossz típusú (pl. feldolgozott, vagyis manipulált ) ételeket fogyasztasz. Mivel az agy nem kapja meg a megfelelő jóllkottság jelzéseket úgy érzékeli, hogy éhezteted a tested! Érted már miért vagy folyamatosan éhes, amikor feldolgozott ételeket eszel?
Ennek hatására ráadásul a stressz-fenyegetés rendszer fog aktiválódni az idegrendszerben, ami kortizolt választ ki, megszakítva ezzel a leptin működését. Az eredmény folyamatos éhségérzet, mely gyakran neurotikus tüneteket is eredményez és egy borzasztó ámokfutás a kalóriakorlátozás fenntartásáért.
A jól múködő éhségkommunikációs rendszer nem fogja engedni, hogy túledd magad.
Működését helyre lehet állítani: megfelelő típusú ételekkel, sok jó minőségű alvással, stressz menedzsmenttel (mely visszabillenti az eltolódott idegrendszered az egyensúly állapotába), megfelelően hozzád igazított és folyamatosan kontrollált mozgással.
Az elindulás egyéni sajátosságok függvénye, de az biztos, hogy nem elegendő csak egy területre fókuszálni pl. az étkezésre. Látod, hogy ez mennyire nevetségesen kevés… A túlsúly nem csupán az elfogyasztott táplálék mennyiségének kérdése! Azok az összetett mechanizmusok, melyek fenntartják a folyamatokat (éhség kommunikációs rendszered), jól strukturált terv alapján nálad is helyreállíthatók.