Régóta kikívánkozik belőlem ez az írás, mert azt látom, hogy a jóga tornamutatványként való tálalása egyre népszerűbb.
Népszerű, mert jól néz ki. Esztétikailag szép egy állóspárga vagy kézenállás lótusszal, hídállás, paradicsommadár vagy bármely olyan póz, ahol a lábad a nyakadban van és ezek sokféle szemetgyönyörködtető módosulásai.
Pár éve facebbok-ászanának hívtuk ezeket, és arról beszélgettünk szabad-e sok lyet kitenni, jót vagy inkább rosszat teszünk vele, motiváló vagy demotiváló, kifejezi-e a jóga lényegét vagy inkább másra tereli a figyelmet?
Népszerűsíthető szép és nehéz pózokkal a jóga, igen. Nekem is tetszik, ha látok valami gyönyörűt és elismerem az érdemeit. Mindig eszembe jut mennyi szorgalmas gyakorlás, munka van mögötte.
Bajom mégis akad: a jóga nem ez, az átlagember nem így jógázik és a jóga nem csak test. Ha valaki csak a test pallérozására figyel, az nem jógázik. Feltételezem, hogy aki nyakatekert pózokban feszít a közösségi oldalakon, ő sem csak ezt csinálja jóga címén, mert ha igen, akkor az nem jóga.
Ráadásul azt, aki nem jógázott még erősen félrevezeti arra vonatkozólag, hogy mi is az a jóga, pláne hogy hogyan kell elképzelni egy jógaórát.
A tornászok, balett táncosok és azok, akiknek a mozgástartományában már könnyedén benne vannak a nagy erőt és nagy hajlékonyságot igénylő gyakorlatok sokkal kevesebben vannak, mint azok, akiknek kevesebb a mozgástartományuk és jógáznak.
Ha elmész egy jógaórára, akár kezdőre, akár haladóra, nem az a cél, hogy spárgázz. Ez maximum hozadék.
Sokkal inkább cél, hogy kiegyensúlyozódj, végre zavartalanul figyelhess önmagadra, mozogj egészségesen, energetizálódj, csökkented a stressz-szinted, fejleszd magad (tested és elméd), tudatosodj, koncentrálj, gyógyulj, csendesítsd le az elméd.
Mert a jóga mindenkinek való és a jóga mindenkié. ❤️